Kicsi koromban a nagymamám olyan házi ketchupot főzött, ami hét nyelven beszélt. Köze nem volt a boltihoz, sem az állaga, sem a színe meg sem közelítette, de mégis ketchup volt. Nem állítom, hogy konkrétan ő alkotta a receptet, lehet, hogy ő is kapta valakitől, vagy újságban fedezte fel - mindenesetre mi mégis "Mami ketchupja"-ként emlegettük.
Tavaly, amikor megvettük a vásárban a paradicsompalántákat (többfélét), eltökélt szándékom volt megfőzni a ketchupot, amit már vagy egy évtizede nem kóstoltam. Elkezdődött a hajsza a recept után, közben a paradicsomok kikerültek a karó mellé (és sajnos mindjárt a harmadik éjszaka kaptak egy kis fagyot, ez meg is látszott később a termésen), és eljött a július 16-a, az esküvőnk napja, az unokatestvéremtől pedig a várva várt ajándék: a borítékban ott lapult a recept. :-) Nászajándékba pedig paradicsompasszírozót kaptunk, ami még a férjemnek is nagyon tetszett ("naaa, most hadd én tekerjem!").
A spájz polcára a ketchup mellé került még cseresznyebefőtt, barackbefőtt (nem sikerült túl jól, kétféle barack nőtt a fán: darabolhatatlanul puha és kőkemény), hagymás uborkasaláta barátnőm receptje alapján, spagettiszósz, pizzaszósz, csemegeuborka, zölddió-befőtt, eperlekvár, bodzaszörp, meggyszörp.
És még fokhagymát is fontam! :-) Plusz próbaképp készült egy kis adag vegeta is, az idén újragondolom, és nagyobb adag készül.
Láthattok itt még sárgadinnye befőttet is, de az valamiért felforrt, úgyhogy nem vagánykodok vele.
Azt hiszem, mindent elmeséltem a tavalyi kertészkedésről, befőzésről, kísérletezgetésről.
Tavasz, nagyon várunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése