Valamelyik nap átültettem néhány kaktuszt és fűszernövényt az új cserepeimbe, amiket Svájcból hoztam. El is fogyott a virágföldem, úgyhogy rábeszéltem a férjemet, hogy ha megyünk be a városba, vegyünk még, "de ha már veszünk, drágám, sokat vegyünk, mert lassan kell a palántákhoz". Amint ezt kimondtam, elkapott a lendület, és azt hiszem, már másnap telepakoltam a konyhapultot tejfölös poharakkal és vetőmagokkal.
Tavaly gyűjtöttem többféle paradicsommagot: icipici koktél, normál méretű koktél, óriás-leves-mézédes befőznivaló, sonkaparadicsom. Ezek kerültek a poharakba, és még háromféle csípős paprika.
Jövő héten beszabadulok a helyi gazdaboltba, és megveszem a hiányzó magokat: spenót, paprika, zöldbab, sárgarépa, petrezselyem, borsó, vöröshagyma, lila sonkahagyma, tépősaláta... meg a jó ég tudja, mi.
Az előző posztban meséltem Nektek a tavalyi kerti sikereimről, ezt a történetet szeretném most folytatni.
Kicsi koromban a nagymamám olyan házi ketchupot főzött, ami hét nyelven beszélt. Köze nem volt a boltihoz, sem az állaga, sem a színe meg sem közelítette, de mégis ketchup volt. Nem állítom, hogy konkrétan ő alkotta a receptet, lehet, hogy ő is kapta valakitől, vagy újságban fedezte fel - mindenesetre mi mégis "Mami ketchupja"-ként emlegettük.
Tavaly, amikor megvettük a vásárban a paradicsompalántákat (többfélét), eltökélt szándékom volt megfőzni a ketchupot, amit már vagy egy évtizede nem kóstoltam. Elkezdődött a hajsza a recept után, közben a paradicsomok kikerültek a karó mellé (és sajnos mindjárt a harmadik éjszaka kaptak egy kis fagyot, ez meg is látszott később a termésen), és eljött a július 16-a, az esküvőnk napja, az unokatestvéremtől pedig a várva várt ajándék: a borítékban ott lapult a recept. :-) Nászajándékba pedig paradicsompasszírozót kaptunk, ami még a férjemnek is nagyon tetszett ("naaa, most hadd én tekerjem!").
A spájz polcára a ketchup mellé került még cseresznyebefőtt, barackbefőtt (nem sikerült túl jól, kétféle barack nőtt a fán: darabolhatatlanul puha és kőkemény), hagymás uborkasaláta barátnőm receptje alapján, spagettiszósz, pizzaszósz, csemegeuborka, zölddió-befőtt, eperlekvár, bodzaszörp, meggyszörp.
És még fokhagymát is fontam! :-) Plusz próbaképp készült egy kis adag vegeta is, az idén újragondolom, és nagyobb adag készül.
Láthattok itt még sárgadinnye befőttet is, de az valamiért felforrt, úgyhogy nem vagánykodok vele.
Azt hiszem, mindent elmeséltem a tavalyi kertészkedésről, befőzésről, kísérletezgetésről.
Tavasz, nagyon várunk!
2014. július 4-én hivatalosan is háztulajdonosok lettünk a férjemmel. Maga a ház kicsi, de tartozik hozzá egy hatalmas kert, amitől először kissé megriadtam - gyerekkorom óta nem kertészkedtem, nem emlékeztem semmire, csak arra, milyen jó érzés kiszaladni répáért, hagymáért, akármiért. Abban az évben a kertem foglalt volt, de 2015 tavaszán hurulót ragadtam, és zéró tapasztalattal nekiláttam sorokat húzni. Kezdetben nem akartam nagy fába vágni a fejszém, úgyhogy csak fokhagymát, vöröshagymát, krumplit, répát, lilahagymát ültettem. Meg néhány tököt, káposztát, ilyesmit, de azokkal úgy voltunk, hogy inkább csak a nyulaknak, csibéknek szánjuk, nem sírjuk el magunkat, ha nem lesz belőle semmi. Mindennel úgy voltunk, hogy ez csak egy tesztkert, nem fűztünk hozzá nagy reményeket, mert nem értettünk hozzá.
Nem is lett minden tökéletes, egy több napos eső után úgy megnőtt a gaz, hogy már nem tudtam szépen kikapálni, el is szontyolodtam, aztán a szezon vége felé már sz*rtam az egészre. A répák siralmasak lettek, a hagymák kicsik (nem épp a legmegfelelőbb fajtát ültettem), de ősszel, amikor az utolsó darabot húztam ki a földből, elhatároztam, hogy jövőre másképp lesz minden. Tanultam a hibákból.
Eljött 2016 tavasza. Sikertelen palántázással kezdtem, ezt vásárban beszerzett méregdrága paradicsompalántákkal pótoltam. Télen sokszor ceruzát ragadtam, konkrétan tervrajzot készítettem, merre álljanak a sorok, mit hová ültessek. A sok tervezgetésnek, lelkesedésnek meglett a gyümölcse: gazdag, rendezett kertben gyönyörködhettünk, a férjem rengeteget segített, ő maga foglalkozott azokkal a zöldségekkel, amiket az állatainknak szántunk. Mutatok néhány fotót 2016-ból:
A villanyoszlop tövéig tartott az én birodalmam, onnantól a kert végéig csak kukoricát vetettünk.
2015. november 20-án dugtam el az őszi fokhagymákat - ezt mindenkinek nagyon melegen ajánlom, sokkal nagyobbak, zamatosabbak lesznek, mint a tavasszal elvetett társaik, és tapasztalt kertészektől tudom, hogy a szalámiba, kolbászba is inkább az őszi fokhagymát érdemes felhasználni.
Hatalmas terület - idén a kert bal fele az enyém! :-) Lehet, hogy az is kicsi lesz...
Zöldbab - az egyik kedvenc zöldségem. Nagyon szeretem egészben megpárolni, esetleg vajban megfuttatni, szuperfinom, zsenge, ropogós köret, ami szinte minden sülthúshoz illik. Nagy hibát követtem el, amikor fagyasztóba pakoltam, mert plöttyedt lesz, de idén másképp fogom tartósítani - erről majd később. ;-)
Tavaly szenzációsra sikerült a sárgarépa, volt időm kiegyelni (igaz, nem mindet, pedig csak három sort ültettem, szégyellem is magam érte), szép nagyra nőttek. Az idén többet szeretnék ültetni, mert rengeteg savanyúságot fogok eltenni.
Spenót - az örök kedvenc. Matador fajtát vettem, és soha nem is fogok mást venni. Hogy miért? Ezért:
Sajnos megtámadta őket a levéltetű, így az elvetett hat sornak alig 40%-át sikerült leszüretelnem... Menet közben tanácsolták a csalánleveles-ecetes permetszert, ami ugye teljesen természetes, úgyhogy idén résen leszek, és azonnal locsolok, ha megjelennek a kis dögök.
Ha esetleg felmerül benned egy kis kérdőjel a "profi" képekkel kapcsolatban, megsúgom, hogy nagy-nagy hobbim a kertészkedés mellett a fotózás :-) de erről itt több szó nem esik.
Foly. köv. :)
