Növekedés

A legutóbbi bejegyzés óta igencsak kitavaszodott. A kertbe kikerült az uborkaháló, kiültettem mellé az uborkapalántákat is (itt lehet felszalad a szemöldököd, miért palántáztam uborkát. Megmondom, miért: nagyon-nagyon szerettem volna, ha július 1-jére a csemegeuborkák már az ecetes lében úszkálnának, hogy aztán este hatra kikerüljenek a lakodalmas vendégeink asztalára, de be kell látnom, hogy erre nincs sok esély. Olvastam több helyen is, hogy lehet palántázni az uborkát, csak óvatosan kell vele bánni a kiültetésnél, mert nagyon érzékeny a gyökérzete. Próba-szerencse alapon megpróbáltam, de talán korábban kellett volna, most csak olyan 3 centi magasak. Csak kb. 8-10 napot nyertem, de talán pont ez fog számítani). Sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zöldborsó, csemegekukorica is került a földbe, a borsó már kidugta az orrát. A paradicsomok és a paprikák olyan szépek, hogy öröm rájuk nézni! Reggel kivittem őket az udvarra (ez volt a második kiszoktatós napjuk), az előbb viszont visszacipeltem őket, mert beborult és lehűlt a levegő. Mondanom se kell, most süt a nap, de mindegy.

Így néznek ki most:

A paprikákat sikerült az átültetésekkor összekevernem, úgyhogy lesz majd meglepetés, melyik tőnek milyen termése lesz.

Hamarosan előveszem a csatos üvegeket, mert lassan virágzik a bodza... :)

Tavasz

Mától tavasz van, és ezt ki is használtam:

Vééégre! Tavaly csak sima fejessalátát vetettem, de nem sikerült, elég gyenge lett, úgyhogy a nyulaknak adtuk. A gyöngyhagyma is új dolog a kertünkben, nagyon szeretjük savanyúságként, úgyhogy az idén az is kerül a spájzba.

A benti növényeink óriásit nőttek, alig várom, hogy kikerüljenek a kertbe! Van itt óriás, lédús paradicsom:

Görögdinnye:
 

Piros paprika (Kármin):

Habanero paprika, a büszkeségem:
 

És van még két másik édes paprika (sárga és zöld), két csípős paprika, zeller, édes almapaprika.
Pár napja elvetettem a sárgarépát, a petrezselymet és a pasztinákot is, de azokat a sorokat még bővíteni kell (lógott az eső lába, bemenekültem).

 

Új életek

Tegnap hétágra sütött a nap (ma is, teszem hozzá), ezért, miután ettünk egy jót a közeli étteremben, kimentünk a kertbe, és elültettünk két fát...

...egy barackot és egy körtét.

Leellenőriztem a fokhagymáimat, nagyon szépen magukhoz tértek (kb. két hete hívott a férjem, hogy a föld kidobta az összeset, a felszínen feküdtek, de visszadugdosta őket, és most már 4-5 cm-esek)! A novemberben vagy-bejön-vagy-nem alapon földbe dugdosott epreim is túlélték a kemény telet, ennek örülök a legjobban! :)
A faültetés után áttereltük a csüngőhasú malacunkat az új helyére, nagyon tetszik neki, most napozik.

Kihasználtam a szép időt, és lőttem még pár fotót:

Magvetés

Valamelyik nap átültettem néhány kaktuszt és fűszernövényt az új cserepeimbe, amiket Svájcból hoztam. El is fogyott a virágföldem, úgyhogy rábeszéltem a férjemet, hogy ha megyünk be a városba, vegyünk még, "de ha már veszünk, drágám, sokat vegyünk, mert lassan kell a palántákhoz". Amint ezt kimondtam, elkapott a lendület, és azt hiszem, már másnap telepakoltam a konyhapultot tejfölös poharakkal és vetőmagokkal.
Tavaly gyűjtöttem többféle paradicsommagot: icipici koktél, normál méretű koktél, óriás-leves-mézédes befőznivaló, sonkaparadicsom. Ezek kerültek a poharakba, és még háromféle csípős paprika.

Jövő héten beszabadulok a helyi gazdaboltba, és megveszem a hiányzó magokat: spenót, paprika, zöldbab, sárgarépa, petrezselyem, borsó, vöröshagyma, lila sonkahagyma, tépősaláta... meg a jó ég tudja, mi.

A kezdet kezdete - 2. rész

Az előző posztban meséltem Nektek a tavalyi kerti sikereimről, ezt a történetet szeretném most folytatni.
Kicsi koromban a nagymamám olyan házi ketchupot főzött, ami hét nyelven beszélt. Köze nem volt a boltihoz, sem az állaga, sem a színe meg sem közelítette, de mégis ketchup volt. Nem állítom, hogy konkrétan ő alkotta a receptet, lehet, hogy ő is kapta valakitől, vagy újságban fedezte fel - mindenesetre mi mégis "Mami ketchupja"-ként emlegettük. 
Tavaly, amikor megvettük a vásárban a paradicsompalántákat (többfélét), eltökélt szándékom volt megfőzni a ketchupot, amit már vagy egy évtizede nem kóstoltam. Elkezdődött a hajsza a recept után, közben a paradicsomok kikerültek a karó mellé (és sajnos mindjárt a harmadik éjszaka kaptak egy kis fagyot, ez meg is látszott később a termésen), és eljött a július 16-a, az esküvőnk napja, az unokatestvéremtől pedig a várva várt ajándék: a borítékban ott lapult a recept. :-) Nászajándékba pedig paradicsompasszírozót kaptunk, ami még a férjemnek is nagyon tetszett ("naaa, most hadd én tekerjem!").
A spájz polcára a ketchup mellé került még cseresznyebefőtt, barackbefőtt (nem sikerült túl jól, kétféle barack nőtt a fán: darabolhatatlanul puha és kőkemény), hagymás uborkasaláta barátnőm receptje alapján, spagettiszósz, pizzaszósz, csemegeuborka, zölddió-befőtt, eperlekvár, bodzaszörp, meggyszörp.

És még fokhagymát is fontam! :-) Plusz próbaképp készült egy kis adag vegeta is, az idén újragondolom, és nagyobb adag készül.

 

Láthattok itt még sárgadinnye befőttet is, de az valamiért felforrt, úgyhogy nem vagánykodok vele.

Azt hiszem, mindent elmeséltem a tavalyi kertészkedésről, befőzésről, kísérletezgetésről.
Tavasz, nagyon várunk!

A kezdet kezdete - 1. rész

2014. július 4-én hivatalosan is háztulajdonosok lettünk a férjemmel. Maga a ház kicsi, de tartozik hozzá egy hatalmas kert, amitől először kissé megriadtam - gyerekkorom óta nem kertészkedtem, nem emlékeztem semmire, csak arra, milyen jó érzés kiszaladni répáért, hagymáért, akármiért. Abban az évben a kertem foglalt volt, de 2015 tavaszán hurulót ragadtam, és zéró tapasztalattal nekiláttam sorokat húzni. Kezdetben nem akartam nagy fába vágni a fejszém, úgyhogy csak fokhagymát, vöröshagymát, krumplit, répát, lilahagymát ültettem. Meg néhány tököt, káposztát, ilyesmit, de azokkal úgy voltunk, hogy inkább csak a nyulaknak, csibéknek szánjuk, nem sírjuk el magunkat, ha nem lesz belőle semmi. Mindennel úgy voltunk, hogy ez csak egy tesztkert, nem fűztünk hozzá nagy reményeket, mert nem értettünk hozzá.
Nem is lett minden tökéletes, egy több napos eső után úgy megnőtt a gaz, hogy már nem tudtam szépen kikapálni, el is szontyolodtam, aztán a szezon vége felé már sz*rtam az egészre. A répák siralmasak lettek, a hagymák kicsik (nem épp a legmegfelelőbb fajtát ültettem), de ősszel, amikor az utolsó darabot húztam ki a földből, elhatároztam, hogy jövőre másképp lesz minden. Tanultam a hibákból.

Eljött 2016 tavasza. Sikertelen palántázással kezdtem, ezt vásárban beszerzett méregdrága paradicsompalántákkal pótoltam. Télen sokszor ceruzát ragadtam, konkrétan tervrajzot készítettem, merre álljanak a sorok, mit hová ültessek. A sok tervezgetésnek, lelkesedésnek meglett a gyümölcse: gazdag, rendezett kertben gyönyörködhettünk, a férjem rengeteget segített, ő maga foglalkozott azokkal a zöldségekkel, amiket az állatainknak szántunk. Mutatok néhány fotót 2016-ból:

A villanyoszlop tövéig tartott az én birodalmam, onnantól a kert végéig csak kukoricát vetettünk.

2015. november 20-án dugtam el az őszi fokhagymákat - ezt mindenkinek nagyon melegen ajánlom, sokkal nagyobbak, zamatosabbak lesznek, mint a tavasszal elvetett társaik, és tapasztalt kertészektől tudom, hogy a szalámiba, kolbászba is inkább az őszi fokhagymát érdemes felhasználni.

Hatalmas terület - idén a kert bal fele az enyém! :-) Lehet, hogy az is kicsi lesz...

Zöldbab - az egyik kedvenc zöldségem. Nagyon szeretem egészben megpárolni, esetleg vajban megfuttatni, szuperfinom, zsenge, ropogós köret, ami szinte minden sülthúshoz illik. Nagy hibát követtem el, amikor fagyasztóba pakoltam, mert plöttyedt lesz, de idén másképp fogom tartósítani - erről majd később. ;-)

Tavaly szenzációsra sikerült a sárgarépa, volt időm kiegyelni (igaz, nem mindet, pedig csak három sort ültettem, szégyellem is magam érte), szép nagyra nőttek. Az idén többet szeretnék ültetni, mert rengeteg savanyúságot fogok eltenni.

Spenót - az örök kedvenc. Matador fajtát vettem, és soha nem is fogok mást venni. Hogy miért? Ezért:

Sajnos megtámadta őket a levéltetű, így az elvetett hat sornak alig 40%-át sikerült leszüretelnem... Menet közben tanácsolták a csalánleveles-ecetes permetszert, ami ugye teljesen természetes, úgyhogy idén résen leszek, és azonnal locsolok, ha megjelennek a kis dögök.

Ha esetleg felmerül benned egy kis kérdőjel a "profi" képekkel kapcsolatban, megsúgom, hogy nagy-nagy hobbim a kertészkedés mellett a fotózás :-) de erről itt több szó nem esik.

Foly. köv. :)